“ Szerettél már annyira valakit, hogy bárhol is voltál, bármit is csináltál ő szüntelenül ott volt a fejedben? Annyira, hogy képes lettél volna mindent feladni, és csak érte leélni életed hátralévő részét? Annyira, hogy úgy érezted a szavak túl kicsik és üresek ahhoz, hogy ki tudd velük fejezni? ”
Olyan rossz volt ma mászkálni a tömegben és folyton csak az arcod keresni. Mindenkiben téged látni. Reménykedni hogy egyszer csak szembejössz velem. Mindeközbe tudni hogy jó pár kilóméterre vagy és esélye sincs annak hogy ott legyél.